I. Károly lesz a király, de sajnos nem a legjobb uralkodó; minden képességéből kettő van; 23 évesen került a trónra.
Az angolok folyamatosan küldik a bérgyilkosaikat, de semmit nem érnek el vele, csak annyit, hogy picit bepöccenek rájuk. Nő a bevétel, mivel a környező tengerek az enyémek, legyőztem rajtuk az olaszokat.

1149-ben a pápai állam betámad 1013 emberrel Velencében, én 783-al fogadom. Sík terep, egy kis erdő a közelben. Az erdőben elbújtam két egység lovassal, a vezéremet, aki egyedül van, hátra vontam. A jobbágyokkal és a városi milíciával pedig csatarendbe álltam, és vártam.

A pápai sereg jött a királyi lovasaival, meg íjászokkal, milíciával, csatabárdosokkal, lándzsásokkal. A két lovas egységemmel a csapatai hátába kerültem, mire a gyalogosai elérték az én gyalogosaimat. Beugrattam az íjászai közé, szétcsaptam közöttük, aztán elkezdtem üldözni a királyi csapatát, közben a gyalogosaim küzdöttek az övéivel.
Amikor végre beértem, akkor majdnem minden lovasát megöltem, de sajnos a királya elmenekült, így a lovasaimat, akik már csak 23-an voltak a 70-ből, üldözőbe vették a menekülő gyalogosait, és mindenkit a menekülő serege után zavartam.

Nem gondoltam, hogy győzők. Utána egyből jött kibékülni. Közben megvettem Skóciát, egy majdani angol támadás kiindulópontjaként.

1151-et írunk, és a királyom eddig még nem nemzett fiút, csak 3 leányt.
Skóciában folyamatosak a lázadások. Az elsőnél 192 emberem várta az ő 260 emberét. Felmentem egy magaslatra és vártam (142 klánharcos, 50 íjász). Nagy nehezen odaért, küldte az ő klánharcosait; az íjászokkal fogadtam őket, aztán lerohantam a gyalogsággal. Amikor már futott a gyalogsága, akkor ért oda a lovassága, erre én átirányítottam a gyalogságomat meg az íjászokat, és azok is futottak. Győzelem!

Közben békét kötöttem a pápával.

Újabb lázadás Skóciában. 127 emberem várja a lázadók 180 emberét.
Megint egy dombtetőt foglaltam el. Megint jött a gyalogsággal, én meg fogadtam az íjászokkal, majd lerohantam. Sima győzelem.
Újabb lázadás tört ki. Vezérem már 4*-os lett az itteni harcoktól, és nem irgalmaz senkinek. 97 emberrel fogadom az ő 260 emberét, de az embereim egyáltalán nem félnek. A felállás ugyanaz most is, mint az eddigiekben. Az íjászaim várták őket, majd csaliként bevetettem 8 emberemet, ők lefoglaltak 150 lándzsást, addig, amíg a 60 klánharcosom legyőzte az ő 60 klánharcosát, és megölte a vezérét. A seregük maradéka fut. A vezérem 5*-os lett.

1157-et írunk, született még 2 leány. Lehet, hogy kihal a magyar nép?
Közben a németek és a franciák tőlem északra hadakoznak több tartományban is. Az évek sereggyártással, fejlesztésekkel telnek. Egyiptomba csak lázadó seregek vannak, lehet, hogy le kéne fizetni a vezért? Vagy csak beköszönni zsoldosokkal? Majd meglátjuk.

1162-ben járunk. Az egyiptomi visszafoglalta a tartományt a lázadóktól, így már túl nagy a sereg Egyiptomban. Küldök pár követet, papot, kémet, hogy lázadást tudjak szítani. Közben megveszem a Kijevben állomásozó lázadó erőket, így már ennek a tartománynak a bevételei is a Magyar kincstárat gyarapítják.

Végre született egy kisfiú is, így már van, aki tovább viszi a királyi vérvonalat, és nem lesz kiskirályoké az ország. Persze, csak akkor, ha nagykorú lesz, amíg az apja él. 1180-ban éri el a nagykorúságát.

Az almohád kalifa meghalt, kihalt az uralkodóháza. Pár évvel később kihal az angol és a német ág is. Megszületett a második fia is I. Károlynak. Persze a lányok folyamatosan születnek.

A Skóciában állomásozó 5*-os vezérem tébolyult fajankó titulust kapott, mert azt hitte, hogy teherbe esett egy elefánt által.
Közben a francia keresztes sereget indít Tripoliba, persze az én tartományaimon keresztül.

1180-ban meghal I. Károly. (szerencsém volt az utódlással)