1256-1298 II. István

1268-ra a spanyol mindenkivel háborúban áll. Kisebb polgárháború van nála. 

Az olaszok visszatértek Provence-ba, a franciával sikerült szövetséget kötni. A csehországban lévő rebellis sereget akarom megvenni. 

A zsoldosokkal betámadok Kazárba portyázni a rebellisekhez. A tartományban lerombolok mindent, majd eljövök onnan. Ismét lázadás tör ki, amit ismét leverek. Ez így megy még két évig, aztán jött a mongol, és ő akarta a lázadó tartományt, viszont nála a lázadó sereg 10-szer annyi, mint nálam volt. 

A spanyollal szövetséget kötök; megvettem a csehországi lázadó seregeket. A legjobb csapat egy paraszt egység, 3 *-al, 6 tollal.

Ezután megvettem a francia sereget Ausztriában, de volt 60 nyílpuskás a várban, és kitámadtak. A spanyol is küldött ellenük segítséget. Győztem, mert az első kardcsapáskor meghalt a francia vezér. Közben lefizettem a Wessexben lévő lázadó sereget.

A királyom most 54 éves, és folyamatosan nőnek az értékei, már 6 lett a befolyása. 1280-ig folyamatos a fejlesztés, sereggyártás, hajóépítés. 600.000 arany van a kincstárban, és évi 20.000 arany a bevétel, ha nincs blokád a tengereken.

Az egyiptomi támad a tengeren, erre a lengyel és a spanyol visszamondja a szövetséget. A következő évben támad az egyiptomi Konstantinápolyban 1654 emberrel; a királyom és serege fogadja őket 1921 emberrel. Felsorakoztam egy távoli dombon: 1 egység királyi lovasság, 1 székely egység, 2 íjász, a többi gyalogság. A székelyekkel kilovagoltam, megkerültem, és lőni kezdtem az íjász vezérét. Mire odaért hozzám, addigra a derék székelyeim már meghaltak. Egyszerre támadtam mindennel, de nekem volt a nagyobb védelmi fejlesztésem, és öt perc csata után futott az egész serege. Mindenkivel utána eredtem, a királyt is bevetettem, ő fogta el az ellenség vezérét. Az erősítését már be sem hozta.

Ezzel egyidőben támadott a spanyol és az egyiptomi együttes erővel Egyiptomban. Ők jöttek 1500 emberrel, én védekezem 700 emberrel, egy 6*-os parancsnokkal. Szerencsére sivatagban vagyunk és homokvihar tombol. 3 lovasíjász csapatot az oázis mellé helyeztem, a többit egy domb tetejére (lovasok és hűbéri fegyveresek).

A két sereg megindult felém. Én a 3 lovasíjász csapattal az egyiptomiak mögé kerültem, és lőni kezdtem az ott lévő faris csapatot, mert az rejti a vezért. Aztán észreveszem, hogy a spanyolok vezére egyedül rohamoz a hadaitól távol. Mire átverekedték volna magukat hozzá a lovasíjászok, addigra mindet levágták. Közben az érkező tevésekre küldöm a gyalogságot, csak hogy húzzam az időt, ezalatt a lovasokkal kicsit arrébb lovagolok.

A spanyol vezér továbbra is jön egyedül, mire 40 lovassal végre elintéztem. Aztán megint tovább lovagolok egy másik magaslatra, és várok. Az egyiptomi sereg is felsorakozik alattam, élen az egyiptomi vezérrel. Ekkor az összes lovassal levágtatok, hogy elintézzem, ő menekülőre fogja, én pedig addig üldözöm, míg a végén sikerül megölnöm. Aztán a maradék lovasokkal (160) körbe lovagolok 2-szer a térkép szélén, míg nekik az egész seregük a nyomomban van. Hullafáradtan, de a tartományt megtartottuk. 

Az egyiptomit ezután a tengeren is mindenhol legyőzöm. Eközben csapatösszevonásokat végez Trebizondba, lehet, hogy megint támadni akar.

Az angolok rajtam keresztül (Flandria) indulnak Livóniába a keresztes sereggel.

A spanyol sok helyen megvert a tengeren, de én viszont folyamatosan gyártom a jobb hajókat, és küldöm őket a blokád alatt lévő tengerekre.
A legyártott 20 bérgyilkost szét küldöm a megfelelő tartományokba, hogy fejlesszék gyilkolási képességüket.

Erdélybe betámad a lengyel király 2500 emberrel, 1128-al védekezem egy 2 hidas térképen. Az egyik hídnál felállítottam a 2 íjász egységet, meg a gyalogságot, a másik hídon átvezényeltem 80 lovast. Ezek elintézték a katapultokat, és hátba támadták a hídon levőket.

Az íjászokkal meg a gyalogsággal tartom a hidat. A királya a híd közepén küzd, de nem sokáig, mert sikerült elfogni a hídon levő embereivel együtt. Közben jön az erősítése is. Kicsit átruccantam a hídon, hogy ott fogadjam, de lehet, hogy nem kellett volna, mert fogynak az embereim, de sebaj, mert vagyunk elegen. Átjött a másik hídon 2 egységgel, de ezeknek esélyük sem volt, a lovasság elintézte őket. Az első hídnál újabb sereggel támad, majd hoz még íjászokat, erdőlakókat, de ezeket a lovassággal szétvertem. Minden embere menekül! Közel 700 foglyot ejtettem, köztük a királyát, de nem fizettek érte váltságdíjat, így ki lett végezve.

Megvettem Skóciát a lázadó seregektől. Már csak a pápa a szövetségesem, pedig folyamatosan próbálkozom a többi királynál. 1287 Megvettem a Northumbriai lázadó seregeket is, így ez a tartomány is az enyém. Megpróbálom megvenni a marokkói várkapitányt, és ezáltal a tartományt, hogy egy kicsit keresztbe tegyek a spanyoloknak. Túl loyális a kapitány, így ezt nem sikerül megvenni, viszont a líbiai már nem annyira foglalkozik olyan dolgokkal, hogy loyalitás. 52.000 aranyért megvettem őt, a 700 fős seregét, meg a tartományt is.

1291-ben megint jön a spanyol a keresztes seregével. Megy Antiochiába, csak éppen Ausztrián vagy Velencén keresztül. A következő évben kiderült: Velencén keresztül, a tengeren át megy Tripoliba, majd onnan Antiochiába.

A királyom már 67 éves, a befolyása 8-ra növekedett, a többi jellemzője nem változott még.

Sikerült megvennem Tunéziát is, bár itt csak kevés egység volt. A megvett zsoldos sereg már útban van Algériába, mert ott is megveszek egy sereget, de a spanyol is nagyon mozgósít. A zsoldos sereg nem ért oda időben, megvettem az algériai sereget (516 fő,6*-os parancsnok), de ugyanakkor jött a spanyol is 993 emberrel, és én kerültem támadó helyzetbe, a várt védő helyzet helyett. De nem baj, így is megérte, mert addig is elvonja máshonnan a seregeit, így hátha más is megtámadja.

Hatalmas dombok jellemzik a területet. A vezéremmel (15 lovas) először elintéztem a katapultosait, addig a gyalogságom kiszemelt egy dombot magának. Az egész serege ezt a 15 lovast üldözte egy ideig, aztán mégis a teljes sereg felé vonult. Mivel sok esélyem nem volt, de támadnom kellett, így a dombról rárohantam. Mészárszék volt. Igaz, hogy vesztettem, de az embereim nem futottak el, hanem hősiesen küzdöttek, még a parasztok is!

1293-ban az egyiptomi megtámadja Konstantinápolyban 3789 emberrel a királyi seregemet; én 1952 emberrel védekezem. Felsorakoztam a térkép egyik szélén, egy hatalmas dombon, és várakoztam. Az ő vezére már el is hagyta a csatateret. Több száz szaracén gyalogossal, 40 örmény nehézlovassal, pár íjásszal, meg hajítógépekkel jön az első hullámban. Én 2 egység íjásszal, 4 egység lovagrendi fegyveressel, 5 egység hűbéri lándzsással, 3 egység lándzsással, a királlyal és kíséretével, meg 40 kopjás könnyűlovassal védekezem + 15 egység erősítés), mindegyik maximális védelmi szinten. 

Amikor elég közel ért, akkor mindenkit a nyakába zúdítottam; 1 perc után menekülőre fogta. Minden egységet visszavontam a dombra, csak a két lovas egység irtotta a menekülőket és ejtettek 380 foglyot, akiket ki is végeztek, biztos, ami biztos alapon. Mivel a katapultjait nem pusztítottam el, és lőtávolon kívül vagyok, így 5 egységgel kevesebbet tud behozni, és azokat sem egyszerre. Most az egyik oldalról jön parasztokkal, miliciával, tevésekkel, a másik irányból núbiai lándzsásokkal, marokpuskásokkal, muwahid gyalogosokkal, íjászokkal. Amikor elég közel ért, a gyalogságom felével lerohantam mindkét irányból. Aztán amikor már futott, akkor megint mindenkit visszavontam.

A csata kb. másfél óráig tartott, és egyszerre a legtöbb, ami jött ellenem, az a legelső hullám volt. Azóta csak 40-esével, 80-asával küldi a mameluk lovasokat, az örmény nehézlovasokat, de ezeket visszaverem a gyalogsággal, majd a lovassággal utánuk vágtatok. Közben behívtam még pár lovas egységet a megfogyatkozott, elmenekült gyalogság helyére. Amikor úgy nézett ki, hogy már csak parasztokat küld, akkor a 4 egység királyi lovassal rájuk rontottam, és szétcsaptam köztük. Gyönyörű ez a lovasroham, úgy gázoltak át rajtuk, mintha ott sem lettek volna. Aztán még elintéztem a katapultokat is. A királyom egysége ölte meg a legtöbb embert a csatában (315 fő), így megérdemelten kiérdemelte a Hóhér megtisztelő címet. Az én veszteségem kb. 500 fő, az övé 1983.

1294-et írunk

Tervek: az egyiptomi visszatámadása, a spanyol kapitányok megvétele.

A következő évben megtámadtam az egyiptomit Trapezuntban, ahonnan visszavonult csata nélkül. Ezután a várban levőket mind egy szálig levágtam. A tartományban minden épületet leromboltam, a területet sóval hintettem be, majd kivonultam. A királyom befolyása már 9-re növekedett, meghatározó személy a világban. Ezek után sikerült szövetséget kötnöm az egyiptomi uralkodóval, viszont a mongolok vezérével, Batu kánnal nem lehet szót érteni.

1298-ban, 73 éves korában elhunyt II. István, a magyarok eddigi legjobb királya.
Fia, III. András kerül a trónra 41 éves korában. (bef.: 4, vall.: 1, rett.: 3, 2* , 3 toll)