1378-1400 II. Károly

Visszatértek a sziciliaik is, bár pont akkor, amikor meg akarom venni az ottani lázadó seregeket.

Még ebben az évben támad az angol sereg Moszkvában is 600 emberrel; nekem 900 védőm van. Felsorakoztam, csak sajnos csak fiatal, újonnan sorozott, tapasztalatlan embereim voltak. Hiába indult jól a csata, nem sikerült győznöm, pedig körülvettem a lovasságát a lándzsásokkal, az íjászai közül is párat szétkergettem, aztán győzött az angolok rutinja, és a parancsnokom is elfutott. Csak 147 embert öltem meg, vesztettem 673-at. Csúfos vereség.

A dán király is támad Flandriában 100 királyi lovassal az én 1400 harcban járatos emberem ellen. Frontálisan nekimegyek a gyalogsággal, az íjászokkal oldalról tüzelek rá, a lovassággal pedig hátulról támadok. Sikerül elfogni a királyát, de nem adnak érte váltságdíjat. És még 400 embert is vesztettem.

Sziciliában támadok 220 királyi lovassal a 3000 embere ellen. Sajnos a parancsnokomat megölte 60 alabárdos, így a csata elveszett, pedig volt esélyem…200 embert már így is megöltem. 

Vettem zsoldosokat és betámadtam Bretagne-ba 1383-ban 440 emberrel. Ő csak 312 emberrel védekezett, de sajnos legyőzött az a 200 lándzsással, meg a jinettekkel, és a királyi lovasokkal. Csak 100 emberét sikerült megőlnöm, míg neki a seregem 75%-át. A következő évben visszatámadok a normandiai sereggel, és sikerül egy erdőbe beszorítanom, amit körül veszek a gyalogsággal, aztán támadok, aki pedig kijön az erdőből, máris a lovasíjászok áldozata lesz.

Az egyiptomi szultán sem nyugszik, támad Szíriában 2600 emberrel, de inkább feladom a tartományt. A következő évben a környező tartományokból összeszedem a katonákat és visszatámadok, de a szultán nem vállalja a csatát.

A novgorodi herceg meghal, örököse nincs.

Grúziában lerombolok minden épületet, hadd legyen az egyiptomié, menjen ő a mongolok irányába, és Trapezuntot is otthagytam nekik. Ezt a tartományt el is foglalja, és betámad Anatóliába is majd 2000 emberrel; nekem csak 1500 védőm van. Egy dombon foglaltam el a védekező pozíciót; sok íjásszal jött az ellenség, leküldtem közéjük 10 válogatott királyi lovast, akik nagy pusztítást végeztek közöttük. Egy ideig úgy nézett ki, hogy tudom tartani a seregét, aztán az egységeim szépen lassan visszavonultak, de ekkor behívtam az erősítést, ami csak lovasokból állt, és szétcsaptam az íjászai és a puskásai között. Ekkor a vezéremet elfogták, de szerencsére a megmaradt 4 lovas egységem nem adta fel, a vezére után iramodtak, és sikeresen elfogták, majd meg is ölték, de aztán ők is feladták, mert nyakukon volt az ellenség erősítése. Megöltem 700 embert, és 800-at vesztettem.

Ezek után, mivel új királya volt az országomnak, ismét ellenőriznem kellett az embereim loyalitását, és aki nem volt elég hűséges, el is küldtem a katonai szolgálatból.

A következő évben visszatámadok Anatóliába 1200 emberrel a 850 ellen. Az egyiptomi had kettéosztva vár rám. Az egyik dombon csak íjászok vannak, a másikon a lovassága és kevés gyalogság. Az íjászaira ráküldöm a lovasságomat, a többiekre meg a gyalogságot, és az íjászokat. Miután az íjászai vagy meghaltak, vagy elmenekültek, a lovasságot is bevetettem a gyalogsága ellen. A vezére egységét 4 gyalogos egységgel vettem közre, és nem engedtem, hogy elfusson; végeztem vele. Ekkor a serege sebesen menekülni kezdett, én pedig utána eredtem. Az erősítését már be sem küldte; vesztett 500 embert, én 300-at.

1387-ben támad a mongolkán 800 emberrel Kijevben, nekem 600-al kell 2 hidat védenem. Volt 3 egység hűbéri lándzsásom, pár sztyeppi lovasom, meg 4 egység mongol lovasíjászom, akikkel tartottam a hidat. Az ellenség a mongol nehézlovasaival támadott. 2 lovas egységgel a másik hídon hátba támadtam, és ezzel annyit sikerült elérnem, hogy a vezére az első sorba vágtatott, majd 10 perc csatározás után 4-ed magával sietve elhagyta a harcmezőt. Nagy nehezen sikerült átjutnom a túlpartra, bár ekkor már a vezérem meghalt. Úgy nézett ki, hogy megnyertem a csatát, amikor az egységeim elfutottak. Megöltem 564 embert, és csak 516-ot vesztettem. Meg Kijevet.

Pomerániában meg a bizánci herceg támad 500 emberrel, nekem 700 védőm van. Felsorakoztam a 4 egység lándzsással, 3 egység íjásszal, meg a 3 egység lovasíjásszal és vártam. A bizánci támadott a bizánci gyalogosokkal meg 40 katafrakttal, ezeket megtizedeltem az íjászokkal, aztán sikerült a vezérét körbe venni és majdnem megölni; de amikor odaért a serege többi része, az embereim elfutottak. A katafraktok közül csak a herceg maradt életben.

A következő évben megvettem a Finnországban lévő lázadó bojárokat is; visszatámadok Kijevben, de a mongolok elmenekülnek.

Támadok Pomerániában is 600 emberrel, ahonnan a bizánci kivonta a hercegét, így 370 emberrel vár. Mivel szemben állnak a katapultok, így balról támadom a gyalogsággal, jobbról a lovasíjászokkal tizedeltem a lándzsásait. Egyszercsak fogta magát, és elhagyta a csatateret az egész serege.

Finnországba betör az angol 900 emberrel, én 700-al védekezem. Jobbról és balról 1-1 egység lovassal támadok az íjászai ellen. A vezére jön a sereg élén, ezért gyorsan körbe veszem 200 lándzsással, és lőni kezdem a bojárokkal, íjászokkal. A többi gyalogost pedig a többi íjászára küldöm. Amikor meghal a vezére, akkor a serege feladja, én pedig megölök 600 embert. A veszteségem 500 fő.

Pomerániában ismét támad a bizánci herceg közel 1000 emberrel, én 1100-al védekezem. A kis hercegecske a csata elején magára hagyja a seregét, és elsiet a csatatérről. Minden egységemet ráküldtem minden egységre, mert főleg íjászai, puskásai voltak, nekem meg gyalogosok, lovasíjászok, lovasok. Könnyű győzelem volt, mert hamar feladták. Vesztettem 115 embert, megöltem ismét 600 bizánci katonát.

Anatóliában támad az egyiptomi szultán 1200 emberrel, én 1100-al védekezem. Egyszerre támad minden egységével, főleg örmény nehézlovasokkal, és az első sorban a szultánjával. Sikerült közrefogni, és megölni a szultánt, miután a serege rendezett sorai megbomlottak, és rés támadt közöttük, amit persze rögtön kihasználtam, és iszonyú mészárlást végeztem. Megöltem 700 emberét, vesztettem 300-at. Az erősítése igaz, hogy megjelent, de sok vizet nem zavart, mert ahogy meglátták a feléjük masírozó seregemet, megfordultak, és meg sem álltak a hazájukig, ami remélem, még a századforduló előtt az enyém lesz ismét.

1390-ben Finnországba támad az angol 400 emberrel, én 600 védővel várom. Az egész seregével egyszerre támadott. Jobbról küldtem az íjászaira egy egység lovast, balról 2 egység lovasíjászt, szemből pedig a gyalogságot. Nem tartott sokáig a küzdelem; 300 emberét megöltem, és csak 50-et vesztettem.

Tirolban megvettem a két lázadó sereg közül az egyiket (350 fő), és így megtámadom a másikat ( 500 fő ). Felsorakozott egy dombon sok-sok íjász egységgel, 80 lándzsással, 1 királyi lovassal, aki a vezér volt. A királyi lovagot támadom 1 db jinettel, az íjászai jobb oldalára bevezénylem a 20 királyi lovast; a gyalogságot, a puskásokat, az íjászokat szemből küldöm rá. Egy kicsit ellenállt, aztán amikor a jinettem megölte (!!) a királyi lovasát, akkor feladták. Megöltem közel 400 embert, vesztettem 45-öt.

Milánóban támad a pápai sereg 2000 emberrel, én 400 hű katonával várom. Egész jól indult a csata, mert elfoglaltam egy magaslatot messze tőle, és neki nagyon sokat kellett volna gyalogolnia; lovassága nem is volt. 40 lovassal és 40 jinettel megzavartam, amíg a hegyet mászta, mert az íjászaira vetettem magam. Aztán amikor elég közel ért a többiekhez, akkor rohamot vezényeltem; a vezérét majdnem sikerült megölnöm, csak 4 embere maradt az egységben, és azok is elmenekültek. Aztán persze győzött a túlerő, de azért a 366 meghalt emberem magával vitte a pápaiak kb.400 emberét a halálba.

Üresen állt viszont Örményország, így gyorsan elfoglaltam. A pápa támad Nápolyban is (remélem megy tovább Sziciliába és megütközik majd a nagy sziciliai sereggel is), de inkább kivonom az ott lévő 220 emberemet, mert esélyük sem lenne az 1754 fő ellen.

A következő évben az angol támad Finnországban 340 emberrel, én 566-al várom. Megint sok íjásszal jött és csak 2 egység gyalogossal, de ezek jól megizzasztottak. Nem volt lovas egységem, így az íjászokkal és a gyalogsággal kellett támadnom. Végül nagy nehezen az egyik gyalogos egységét felmorzsoltam, ekkor az összes többi futásnak eredt. A vezére is csak egyedül menekült el az egységéből.

1395-ben az angol újra támad Finnországban, valamiért nagyon meg akarja szerezni. 746-an ütközünk meg a 635 fős angolokkal. Egy erdő fedezékéből támadott 80 hobilárral, meg több száz íjásszal. Én minden emberemet egyszerre küldtem ellene; nagyon hamar megadta magát; 425 fő volt a vesztesége, nekem csak 107 ember.

A királyom nem egy termékeny típus; csak egy fia és egy lánya van; a fiúnak kell még 4 év, hogy trónörökös lehessen.

1399-ben támad a pápai sereg Velencében 1600 emberrel, én 1200-al védekezem, ebben benne foglaltatik kb. 600 zsoldos. Az volt a jó, hogy nagy hegyek voltak, így felsorakoztam az egyik tetején és vártam. Nagyon sok íjásszal meg milicistával jött, meg további gyenge egységekkel, így nem volt túl nehéz legyőzni. A lovassággal bevágtattam az íjászok közé, és lőni is kezdtem a saját íjászaimmal. Amikor elkezdett visszafordulni, akkor rárohantam mindennel. A beküldött erősítését egyesével intéztem el, mert ott várakoztam, ahol jöttek. Vesztettem 331 embert, ő viszont 929-et.

1400-ban hosszú betegeskedés után meghal II.Károly. Fia, aki éppen elérte a 16. életévét, átveszi az uralkodást.