II. László 1111-1135
Arra törekedtem, hogy megszilárdítsam a békét a meglévő tartományokban, és felállítsak egy ütős hadsereget, és folytassam a megkezdett munkát a gazdaság terén is.
Kicsit szúrták a szememet az olaszok Szerbiában, így vettem pár száz zsoldost. Én 480 emberrel támadom az olasz 400 emberét. Az olasz sereg felment egy dombra, én meg szépen megkerültem, ő meg eközben nem csinált semmit, így egy szintre kerültünk, majd miután íjászokat vetett be, én ráküldtem a gyalogságom egy részét, aztán a lovasságot, meg a maradék gyalogságot is. Eközben én kerültem a domb tetejére, és egyszerűen lerohantam. A dózse fejvesztve elmenekült. A zsoldosaimnak hagytam egy kicsit élvezni a vérengzést
E ténykedésem után több nemzet is felbontotta a szövetséget, de ez nem különösebben izgatott, mert majd a követeim úgyis kieszközlik a békét. Pár év fejlesztéssel és katonaképzéssel telt.
Az olasz visszatámad Szerbiában, a bizánci pedig Konstantinápolyban.
Szerbia: Az olaszok kétszeres túlerőben vannak, de a jól képzett zsoldosaimnak nem okozhatnak gondot, legalábbis remélem. Egy dombtetőn foglaltam el a védelmi pozíciót, és vártam. Több száz íjásszal, paraszttal, és városi milíciával jött felém az olasz. Mihelyt megfelelő közelségbe került, a viking zsoldosaimat ráküldtem háromszor annyi városi milíciára, de meg sem illetődtek a vikingjeim.
A többieket a parasztokra zúdítottam. Kis idő múlva középen rés támadt, út nyílt az íjászaihoz. Nem tétlenkedtem, a 40 db lovasomat bevezényeltem a 200 íjásza közé, és a vezére meg a csapatok máris futottak. Kis vérengzés után a parancsnokot is elfogtam.
Konstantinápoly: A bizánciak 660 emberét (a csapatai fele lovasíjász) a királyom és a 700 fős seregem várta. Egy domboldalt foglaltam el ismét: királyi lovasok, 5 egység lándzsás, 2 egység jobbágy, 3 egység íjász alkotja a seregemet.
Megindult felém egy lovasíjász csapata, de nem mozdultam, nem hagytam magam lecsalogatni, de amikor lőtávolba értek, máris hullottak rájuk az íjászaim nyilai, és a lovasai elfutottak. A seregét csak ezek után indította el, jobbról a lovasságot, balról a gyalogságot. Úgy döntöttem, hogy nem sokat szórakozom vele; amikor megfelelő közelségbe került, az íjászaim lőni kezdték őket, a lándzsásaim, meg a jobbágyok rázúdultak a fák közül. Egyből menekülőre fogta. Ekkor bevetettem a királyi lovasságot is, és foglyul ejtettem a parancsnokát. Sima győzelem volt.
Szerencsémre a török is szorongatta a bizáncit keleten, így nem támadott újra.
Vicces dolog, de az olaszokat átkozták ki, pedig először én támadtam őt, és a pápa sem figyelmeztetett. Erre, gondoltam, megpróbálom megszerezni Velencét, mert csak 200 embere volt ott a dózséval az élen. A dózse harc nélkül feladta; közben a pápával is viaskodik, de szerintem hallok még róla. Közben sikerült békét kötnöm a bizáncival is.
Most 1131-et írunk, egyre több és jobb seregem van, de nem akarok támadni, hanem a gazdaságot kell még jobban fejleszteni; már a hajógyártás is megy legalább három tartományban.
1135-ben meghal II. László, akit fia I. Károly követ a trónon.