1180-1225 II. András

Apja halála után II. András kerül a trónra.

1182-ben megtámad Velencében a pápai sereg 920 fővel, én 1007 emberrel várom. 2 íjász csapatot az elől lévő erdőben helyeztem el, mögöttük 2 egység lándzsás. A jobbágyok, a milícia, meg az 1 emberből álló vezérkar hátul. Az előre toltakat megfuttatták, de szerencsére megálltak és újra támadtak, de addigra már az egész serege odaért. Mindenki támadott mindenkire, hatalmas volt a kavarodás. A királya is bevetette magát a küzdelembe, de elfutott a csapata egy részével. Azt hittem, nyertem.

Elkezdtem üldözni az egységeit, de az íjászai nem futottak, és sajnos minden egységemet megfuttatták. Maradt az egy főből álló vezérem, aki bátran körbe lovagolta az egész térképet 3-szor!!, az ellenséges sereggel a nyomában. A végén győztem, mert lejárt az idő.

A következő évben ismét támad a Pápai állam 885 emberrel, míg én csak 648-al védekezem. A vezére már a csata legelején elfutott, pedig még nagyon messze voltunk egymástól. Frontális támadást intézett, mindennel minden ellen. Az enyémek picit jobbak voltak, végig kergettük az egész térképen. Igaz, hogy fáradtan, de győztünk!

A következő évben ismét támad. Jó lenne, ha ezt sürgősen befejezné. Közel egyformán állunk, kb. 700 fő mindkét oldalon. Megvártam, míg odaér elém, a két egység lovasommal pedig a hátukba kerültem és betámadtam az íjászai közé, megtámadtam a királyát is, aki egyből menekülőre fogta. Ezek után már csak mészárlás volt. Nem maradt túlélő.

1185-ben polgárháború tör ki az országban. A legnagyobbak Skóciában, Havasalföldön, Kijevben. 

Skóciában esélyem sem volt a 200 loyális emberemmel a 600 feldühödött klánharcossal szemben. Vereség!

Kijevben a királyhoz hű csapatok győztek, bár az az igazság, hogy nem volt kedvem a saját csapataim ellen hadakozni, így automatára állítottam. 1060-an mentünk a 750 lázadó ellen.

Havasalföldön 1200-an küzdöttünk a 840 lázadó ellen, ahol szintén a királypártiak nyertek. A vétkes nemeseket kivégeztettem, majd tisztogatási akcióba kezdtem, és több egységet is feloszlattam.

Eközben a franciák ismét rajtam keresztül indítanak keresztes sereget Grúziába.

1194-ben a lengyelek betámadnak Erdélybe és Havasalföldre. 

Erdély: Én 788 emberrel védekezem a lengyelek 1148 embere ellen, egy egyhidas térképen. Át akart jutni a szláv harcosaival, de a 15 íjászom, és a 40 székelyem a 60 jobbággyal folyamatos tűz alatt tartva a hidat, a 140 milíciával megfogták és meg is futamították őket. Ekkor jött a többi gyalogsága, de ekkor már be kellett vetnem a hűbéri fegyvereseim egy részét is. Egy idő után nekem már elfogytak a nyilaim, dárdáim, és ekkor beveti a parancsnokát is, erre én visszavonulást színleltem, de mihelyt átért a hídon, máris körülvettem és elfogtam a vezérét. Innentől kezdve esélye sem volt.

Havasalföld: 593 emberem várja az ellen 546 emberét. A térkép érdekes, egy tó van középen. Szétosztotta az erőit, 2 egységgel megkerülte a tavat, egyel frontálisan jött, egyel pedig mintha, kerülni akarna, úgy támadott. Először azokat intéztem el, akik szemből jöttek, miután futottak, nekimentem a másik csapatának, ám ekkor odaért a tavat kerülő egysége, ami a vezérét is hordozta; gondoltam egyet, mindenkit ráküldtem, és foglyul ejtettem a vezért. A többi már rutinfeladat volt. 165 fogoly, sok halott, kevés menekült. 4 nemest fogtam el, de pénzt nem adtak értük.

1195-re nagyon a bögyében lehetek már mindenkinek, pedig nem támadok, nem hadakozok. Most meg az egyiptomi támad Konstantinápolyban, ahol a királyom is tartózkodik. Nekem 525 emberem van, neki 640. Frontális támadással szétverte a seregemet. Jött íjászokkal, tevésekkel, örmény lovasokkal. Egy biztató volt a királyomra nézve, hogy nem futott el, csak amikor már minden elveszett. A következő évben visszatámadtam 1700 emberrel az 1000 ellen. 

Elfoglalt egy magaslatot, én meg egy másikat vele szemben. Előttem egy vékony sáv erdő volt, meg az ellenség mögött is. 80 lovassal a hátába kerültem, a többieket az erdőben sorakoztattam fel. Még mindig nem mozdult. A 80 lovasom megtámadta a vezérét, mire akkora összevisszaság lett, hogy teljesen megzavarodott. A vezére menekült, a 80 lovasom hősi halált halt. Eközben megindult felém, de a 4 egység íjászom a fák közül tűz alá vette őket. Aztán lezúdítottam az egész sereget a királlyal az élen. Az egész egyiptomi had fejvesztve menekült. Fényes győzelmet arattam.
Közben a lengyelekkel szövetséget kötöttem.

1197-et írunk és az egyiptomi újra támad Konstantinápolyban, de túl nagy a seregem, és visszalép; eközben a bizánci is gyűjti az erőit Niceában. Lehet, hogy támadni készül? Biztos, ami biztos alapon, vettem oda 800 zsoldost.

A követem megpróbálja lefizetni az Egyiptomban lévő lázadó erőket, ami két év alatt sikerül is, potom 3600 aranyért (mameluk lovasíjászok, beduin tevések: 700 ember).

1199-ben az egyiptomi szintén támad, és most vállalja is a csatát a túlerő ellenében. Az 1740 emberemmel elfoglaltam egy magaslatot (királyi lovasok, íjászok, hűbéri fegyveresek, lándzsások), ő 1140-el közeledik.

Az örmény nehézlovasaival támadott először, amit sikerült visszavernem az íjászokkal, és a gyalogság egy részével. Aztán ő is beindította a szaracén gyalogosait; itt egy pillanatra azt hittem, vesztettem, mert két egységem megfordult és futott, aztán viszont az ő összes egysége fordult meg, és futott. A vezére még a csata legelején kivonult a csatamezőről (egyszerűen elhagyta a térképet). Mindenkit a sereg után zavartam, élen a királyommal, aztán elfoglaltam egy magaslatot, várva az erősítését. Közben a 20 királyi lovasom aprította a menekülő ellenséget. 245 fogoly, ugyanannyi halott, a többi elmenekült. II. András kiérdemelte a 3* -át.

Ezek után könnyű volt kieszközölni a békét az egyiptomival. A francia is a szövim lett. Rá egy évre a kémem jelenti Sinai tartományból, hogy az egyiptomi megint mozgósít, és a célpontok között szerepel egy magyar tartomány is. Szerintem Egyiptomot akarná visszaszerezni.

1203-1216-ig békében teltek az évek; sereggyártás, fejlesztések, hajóépítés. 1220-ra már az egész Földközi-tengeren ott vannak a hajóim. Egy korábban vett zsoldos sereggel megtámadom Szardíniát, ahol csak lázadók vannak. Korzika szigetén az olasz dózse pár száz katonával csak vegetál. Gondoltam, segítek rajta.  Ki van átkozva, szövije sincs.

880 emberrel támadok egy tengerparti területen a 300 embere ellen.
Az egész seregemet megindítom felé, de nem ijedt meg, felvette a harcot, és ugyanannyit megölt az embereim közül, mint amennyit én, neki. A legvégén egyetlen embere maradt, aki megmenekült, sajnos. 

A pápa máris békét kötött velem. Érdekes. Előtte tíz évig próbáltam vele meg a szicíliaival békét kötni, de nem akarták.

1222-ben újabb zsoldos sereget verbuválva (az előző ottmaradt Szardínián fenntartani a rendet, amíg ki nem képzek oda megfelelő helyőrséget) próbálom legyőzni az olasz dózsét Korzikán.Nem volt csata, megadta magát, váltságdíjat nem akart adni érte senki, így ki van végezve, és örökös sincs.

A spanyolok Tripoliba készülnek egy keresztes sereggel, ahol a franciák állomásoznak. Mostanában a franciákkal háborúzik mindenki: a lengyel tőlem északra, a spanyol nyugat-európában, az angol észak-európában. Nemsokára érkeznek a tatárok, na azok még rendesen bekavarnak majd a többi népnek, de főleg a bizáncinak, meg egy kicsit az egyiptominak. 200 fős lázadó sereg van Máltán, átküldtem 800 zsoldost, rendezzék a szájuk szélét.

Ezeket is egyszerűen lerohantam, és mindenkit megöltem, nem hagytam életben senkit.
1225-ben meghal II. András.