1345-1378 II. Sámuel

A franciák is visszatértek. Kicsit érdekes, hogy egyszerre több tartományban. Így minden lázadó tartomány az övék lett Európában.
1346-ban megvettem Walesben 200 embert (5*-os), és persze a francia ott jelenik meg 3600 emberrel. És én vagyok a támadó. Nem futamodtunk meg, mert sosem lehet tudni. Sikerült a királya egységével csatába bocsátkoznom, de aztán a többi 3580 ember körülvett, és teljes lett a vereség.

A bizánci császár megint támad Konstantinápolyban 1348 emberrel; a királyom 2056-al várja őket. Felsorakoztam egy dombra, és türelmesen vártam. Amikor elég közel ért, akkor szépen letámadtam, és nagyon figyeltem a katafraktokra. Ezeket minimum két egységgel vettem körbe, és úgy támadtam, a többieket pedig a gyalogsággal, és a kevés lovasíjásszal próbáltam elintézni. Jó 10 perc hadakozás után már a császára is a gyalogságom harapófogójában küzd, és ráeresztem a királyomat is, hadd legyen egy kis tapasztalata. Amikor a császára egyedül maradt (a csatatér közepén), akkor elkezdett menekülni, én pedig a királyommal üldözni kezdtem, mert vagy el akartam fogni, vagy meg akartam ölni. A többi egység hősiesen küzdött, az erősítés is folyamatosan érkezett mindkét oldalról. A császára végül is elmenekült, bár nem tudom, hogy hogyan.  A maradék egységei még erősen támadtak, de sikerült őket egyesével meghátrálásra kényszeríteni. 1127 embert megöltem, 1501-et elvesztettem.

1347-ben Krétán fellázad 30 lovas, őket 300 gyalogossal várom. Szépen körül veszem őket, és mindet megölöm.

Az összes papomat áthelyezem szépen Kazárba, hátha sikerül lázadást szítani, a disloyális embereket feloszlattam (mert megint volt pár). Majdnem minden nép nekem támad!!

Mercia: A francia támad 480 emberrel, én 2 egység hűbéri fegyveressel, 1 egység alabárdossal, 1 egység íjásszal, és 1 db lovassal vártam. Egész jól indult a csata, a gyalogságom megállította az francia gyalogságát, az íjászaim pedig tűz alá vették őket. A kopjás könnyűlovasai menekülni kezdtek amikor őket kezdtem lőni, és már majdnem futott a vezére is, amikor minden egységem futásnak eredt. A csatát elvesztettem.

Wessex: Itt a francia király támad 590 emberrel, én 6 egység városi milicistával, 1 egység íjásszal, 3 egység lovasíjásszal vártam. Ha meg tudnám ölni a királyát, talán nyugtom lenne, mert nem lehet még örököse. Először jött 1 egység lovassal, azt az íjászaim mind megölték Aztán sikerült a lovasíjászokkal a háta mögé kerülnöm és nyilazni kezdtem a királyát. A fél serege a lovasíjászaim ellen fordult, a többi ment a gyalogságom felé. Hirtelen nem tudom, hogy mi történt, az összes egységem futásnak eredt, kivéve a vezérem egységét, amivel kitörtem és üldözni kezdtem a királyát. Amikor végre találkozott a két csapat, a lehető legrosszabb történt, a vezérem egyből meghalt, így vége is lett a csatának. Ezt a csatát is elvesztettem. 

Kijev: A mongolok támadnak 700 emberrel, én 5 egység sztyeppi nehézlovassal, 4 egység sztyeppi lovassal, 300 hűbéri lándzsással várom. Kettébontotta a seregét; a lovasai nagy részével egy erdőn keresztül akart a hátamba kerülni, de a gyalogsággal, meg a sztyeppi lovasokkal nekirontottam, és meghátrálásra kényszerítettem. Ezalatt a sztyeppi nehézlovasaim a gyalogságát és a vezérét támadta, és miután a gyalogságom meg a lovasaim a balszárnyon végeztek, már jöttek is segíteni a jobbszárnyra, így sikerült megfutamítani az embereit. 580 emberét öltem meg, és csak 133-at vesztettem.

Erdély: A lengyel is támad 2546 emberrel, én csak 924 emberrel várom; szerencsére egy hidat kell védenem, illetve megtartanom. Sajnos csak egy íjász csapatom van, a többi gyalogság, meg 2 egység királyi lovas. Először 1 egység királyi lovast küldött, ezeket 200 gyalogossal vártam, és lőni kezdtem az íjászokkal. Amikor ezek elfogytak, akkor jött legalább 300 dárdahajítóval. Ezekkel egy kicsit tovább kellett bíbelődni, de amikor futottak, akkor utánuk küldtem a 2 egység lovasomat, akik megfuttatták őket, majd visszafelé szétverték a katapultokat is. A vezére már a csata elején elfuthatott, mert nem találkoztam vele. Ezután hozta be az erősítését, amit én az ő partján vártam egy dombon 4 egység gyalogossal, akik már kivették részüket a harcból.

Nagy harcok árán sikerült tartanom őt; jött erdőlakókkal, lándzsásokkal, szláv harcosokkal, íjászokkal. Aztán amikor már teljesen elfáradtak az embereim, akkor elkezdtek visszavonulni, de nem hibáztattam őket; kivették a részüket a harcból. Viszont az eddig a túlparton pihenő embereim is el voltak fáradva (biztos a hideg, az erős szél, meg a hóesés miatt), de azért akiket küldött, azokat meg tudtam fogni a hídon, és amikor menekült, akkor végig kergettem őket a csatatéren, és megnyertem a csatát. 1078 embert megöltem, 290-et vesztettem.

Flandria: A francia harc nélkül visszavonul.

Normandia: A francia támad 229 emberrel, én 272-vel várom. 4 egység íjásszal támadott, nekem volt 200 lándzsásom, 40 lovasíjászom, meg 40 db különböző fegyvernemű emberem. A lovasíjászokkal támadni kezdtem a vezére egységét, így sikerült megosztanom, mert két egységét küldte rájuk. A másik kettőt elintéztem a gyalogságommal, aztán ezekkel is a vezérét támadtam, aki el is menekült. Csak a lovasíjász egységemet kellett feláldoznom.

Rhodosz: Mivel nem volt haderő, így simán elfoglaltam.

Trapezunt: Megtámadtam a bizánci császárt, aki nem vállalta a csatát, visszavonult.

Tunisz: A spanyol király támad 1117 emberrel, én 1120-al védekezem.
Felsorakoztam az alabárdosokkal, a lándzsásokkal, lovasíjászokkal és vártam. A gyalogságával szemből támadott, a jinettekkel pedig jobbról került. A gyalogságát meg tudtam fogni a lándzsásaimmal, a jinettekre küldtem lovasíjászokat, meg lándzsásokat, közben 1 egység lovasíjásszal a királya mögé kerülve, bekergettem a csatába. A 21 királyi lovasból csak a királya maradt meg, miután ráküldtem az összes alabárdosomat, de a királya sajnos elfutott. Az egységei nem adták fel, az enyémek meg már fáradtak voltak, így szépen lassan visszavonultak. Megöltem 400 embert, vesztettem 800-at, és sajnos a csatát is elvesztettem.

Velence: A spanyol visszavonult a csatától.

Az 1348-as év is sok csatával telt.

Northumbria: A francia támad 137 emberrel, (1 egység királyi lovassal, 2 egység alabárdossal), én várom őt 740 emberrel (lovasíjászok, lándzsások, lovasok). A két egység alabárdosát közrefogtam a gyalogságommal, meg hátulról is támadtam őket a lovasokkal, a királyi lovasságát pedig 100 lándzsással támadtam, és 80 lovasíjásszal nyilaztam. Csak a vezére menekült el.

Mercia: Én támadtam vissza a franciát; nem vállalta a csatát.

Wessex: A francia sereg 1724 emberből áll, az én embereim 220-an vannak. Feladom a várat.

Flandria: A francia király támad 430 emberrel; én 730 emberrel várom; felsorakoztam a tengerparton a királyi lovasokkal, kürasszír lovasokkal, gyalogsággal. A 10 egység lovasíjászt elhelyeztem egy nagyerdőben, kicsit jobbra a csatatértől. A francia sereg megindult felém. 2 egység lovasíjászt a hátába küldtem és nyilazni kezdtem a királyát, erre felbontotta az alakzatát és támadni kezdett. A gyalogságomat küldtem előre, míg a lovasíjászok kitörtek az erdőből, és nyilazni kezdték az embereit. Kis idő múlva az egységei elkezdtek visszavonulni, én meg utánuk vetettem magam. A királya megint elmenekült. Megöltem 368 embert, vesztettem 181-et.

Normandia: A francia támad 200 emberrel, én 300-al várom őt. Nem sok dolgom volt, a 3 egységét, amivel jött, szépen körbevettem+1 egység lovasíjásszal nyilazni kezdtem. Miután a vezére elesett, a többiek elfutottak. 

Nicea: A királyommal tovább támadom a bizánci császárt, de megint kitér előlem. 

Szíria: A spanyolok akarnak betörni, de aztán elállnak a támadástól.

Tripoli: A spanyol betámad 560 emberrel (300 gyalogos, lovasok, íjászok). Én 580 emberrel várom, elfoglalok egy dombot, és várok. A 300 gyalogosát meg tudom tartani 300 gyalogossal, lovasíjászokkal nyilazom is a vezére seregét. Két tevés egységgel (köztük a vezéremmel) megöltem 40 lovasát, és amikor a hátsó íjászaira támadtam, akkor meghalt a vezérem, és az embereim feladták a harcot. Megöltem 190 embert, vesztettem 450-et.

Tunisz: A spanyol király védekezik 715 emberrel, én 913-al támadom homokviharban, hatalmas homokdombok között. Az alabárdosaimat ráküldtem a jinettekre, az íjászaimat a gyalogsága ellen vezényeltem, és a gyalogsággal is támadtam a gyalogságát. A vezérem felsétált egy magas dombra és onnan nézte egy ideig a csatát, majd ő is a sűrűjébe vágtatott, de azért vigyázva, és inkább hátulról támadott, vagy pedig a menekülőket tizedelte meg.

Egy ideig úgy látszott, hogy nem bírok áttörni a jinetteken (nem tudom, hogy miért, de nem vitte arrébb őket), de sikerült, és ezek után az alabárdosaim is a nyakába zúdultak a többi gyalogos egységének. Szépen egyesével megfordultak az egységei, és menekülni kezdtek. Mindenkit utánuk küldtem, ekkor jött az erősítése is 150 paraszt személyében, akik közé bevágtatott a vezérem és a 80%-ukat megsemmisítette. Ezek után még elintézték a katapultjait is. A királya még nem menekült el, csak pihent. Ekkor bevágtatott az érkező fáradt gyalogosaim közé, és támadni kezdett. A vezérem is odaért, és bekapcsolódott a csatába. Rövid harc után a királya (egyedül) kitört, bár nem tudom, hogy hogy csinálta, és elmenekült. Megöltem 674 emberét, vesztettem 533-at.

1349-ben kiadom a parancsot minden tartományban, hogy induljon meg a seregek képzése, mert jobb félni, mint megijedni.

Mercia: A francia ismét támad, de ezzel a lendülettel vissza is vonul.

Flandria: A francia király támad 1757 emberrel, én csak 660-at tudok felsorakoztatni ellene.

Megint eldugom a lovasíjászokat az erdőben, a gyalogsággal pedig felsorakozom, és várom a támadást. 2 egység lovasíjásszal megint a hátába kerülök és lőni kezdem a királyát, aki erre beveti magát a harcokba.

A gyalogságát csak kis ideig tudom fenntartani, de addigra a királya már menekül, viszont az emberei nem. Így miután elkergetett, elvesztettem a csatát.

Niceából tovább megyek a királyommal Anatóliába, de a bizánci császár megint kitér a csata elől.

Tripoli: Visszatámadok, hogy kiűzzem a spanyolt, de nem vállalja a csatát.

Algír: Miután visszafoglaltam Tuniszt, kergetem tovább a királyát, de ő inkább feladja a tartományt.

1350-ben Flandriában támadom a francia királyt 880 emberrel, a francia 1480-al védekezik. Meglepő dolog történt, ilyen még nem történt a Magyar Birodalom történetében. A két sereg felsorakozott; a seregemet elindítottam a franciák felé, erre ők hátat fordítottak a királyukkal az élen, és kivonultak a csatatérről. Nem menekültek, hanem kivezényelte őket, pedig szerintem jobb emberei voltak.

Normandia: 60 hűbéri fegyveresemet támadja 60 íjásszal, de egyszerűen lerohanom.

Konstantinápoly: A bizánci császár okosan cselekedett, betámadott Konstantinápolyba 700 emberrel, nekem csak 440 védőm volt. Az egész seregével egyszerre támadt és az a 40 katafrakt sok kárt okozott nekem. A gyalogságát sikerült tartanom középen, a balszárnyon jött még lovasíjászokkal is; még azokkal is bírtam, a jobbszárnyon a parasztokat teljesen leamortizáltam a lovasságommal, de ekkor már jött is a katafraktokkal, és azokat már nem tudtam tartani, ráadásul a balszárnyról hirtelen átvezényelte őket a jobbszárnyra, ahol a vezérem is harcolt, és amikor találkoztak, az én vezérem lefordult a lováról. Ezek után a seregem már futott is a szélrózsa minden irányába.

Algír: A spanyol újra támad, majd inkább visszavonul a csatától.

Sikerült megvennem a cordobai spanyol sereget, ám épp ekkor ért oda a királya a seregével, de nem vállalta a csatát, így az a tartomány is az enyém lett.

A spanyolok megint keresztes sereget indítanak Grúziába, persze az én területeimen keresztül.

1351-ben megtámadtam Konstantinápolyban a bizánci császárt és a maradék 446 emberét a királyommal és 1473 emberrel.

Egy domb tetején várt rám, én pedig megindultam felé. Persze a katafraktokat küldte előre, de szerencsére körül tudtam venni sok-sok erős gyalogos egységgel, de így is nagyon nehezen sikerült elfognom a császárát, mert nagyon erősen és kitartóan küzdött. A többi egységét könnyedén megfutamítottam; megöltem 408 emberét, igaz, vesztettem 680-at. De visszaszereztem Konstantinápolyt, és elfogtam a bizánci császárt, akiért kaptam 12.000 aranyat.

A spanyol sereg támad Anatóliában 552 emberrel, én védekezem 640 emberrel. Felsorakoztam egy dombra a 400 lándzsással, meg a vezéremmel; 4 egység lovasíjásszal pedig az ellen hátába kerültem, és lőni kezdtem a vezérét. Az egész seregével támadott egyszerre, a vezére az élen küzdött, épp ezért sikerült őt megölnöm, de sajnos az egységei erősebbek voltak, így legyőztek.

Ciprust is elfoglaltam, mert csak 12 naftás volt a várban.

A spanyol király támad Cordobában 2220 emberrel, én 1976-al védekezem. A cordobai táj hatalmas dombokkal övezett, így elfoglaltam egy gerincet, és úgy álltam fel, hogy mindkét völgybe tudjak lőni, és ha véletlenül a gerincen támad, akkor is tudjam védeni. A királya jött az élen, amit sikerült a jinetteimmel megállítanom, aztán szépen bevetettem minden egységemet, és szépen lassan visszaszorítottam. A királyát végig kergettem a csatamezőn, de sajnos sem elfogni, sem megölni nem tudtam. Aztán azért még jött egy kis erősítése, ami majdnem megtört, mert az embereim fáradtak voltak már, de végül is győztem. Kb. 600 embert vesztettünk fejenként.

1352-ben visszatámadok Anatóliába, és a spanyol sereg visszalép a csatától. A spanyol támad Velencébe is, de onnan is visszalép harc nélkül.

A spanyol sereg támad Aragóniába 1050 emberrel, én védekezem 820 emberrel (7 egység lándzsás, 3 egység jinett), és egy hidat kell tartanom. Vegyes egységekkel érkezett, én két egység lándzsással védekeztem, és közben lőttem az ellent a jinettekkel. A csata hevében a vezére elmenekült, és szép lassan felőröltük egymást, végül is 500 ember veszteséggel zártuk a csatát, seregenként. A tartomány az enyém maradt.

1353-ban nagy riválisom, ellenfelem, a spanyol király betegségben meghalt. (Sajnos volt örököse). És ebben az évben történt az is, hogy kiátkozott a pápa, pedig évtizedek óta háborúzom keresztény államokkal (spanyolok), ráadásul úgy, hogy ők kezdtek támadni engem. Kicsit érdekes….

Közben azért megvettem a kasztíliai francia sereget, és a livóniai lázadó sereget. 1355-ben a francia király 1700 emberrel támad Merciában, ahol nekem 900 emberem sorakozott fel a folyó egyik oldalán, ahol szerencsére csak egy híd ível át.

A királya az első sorban küzd, hogy átérjen a hídon, de a lándzsásokkal és az íjászokkal tudtam tartani a seregét. Aztán szerencsémre a királya a hídon lefordult a lováról, mire a serege megfordult, és futásnak eredt. Pár egységgel utána eredtem, irtottam egy kicsit, aztán visszavonultam, mert jött az erősítése, ami nagyon megizzasztott a hídnál, de végül amikor a vezéremet és az összes egységemet is bevetettem, sikerült áttörni, és elkergetni a tartományomból. Vesztett 900 embert meg a királyát, de sajnos volt neki örököse, én vesztettem 400 embert.

A spanyol új királya Granadában tartózkodik 150 emberével, úgyhogy megtámadom, de visszavonul Marokkóba, így szépen körül van véve.

1356-ban Pomerániába támad a bizánci 300 emberrel, én védekezem 580-al ( 3 egység lándzsás, 4 egység íjász, 1 egység lovasíjász ). Az a 80 katafrakt, amivel támadott, nagyon betett nekem, bár jól indult a csata, mert a lovasíjászaimmal az egyik csapatot félig leamortizáltam, a másik szerencsére még várakozott. Jöttek az íjászai meg a városi milicistái, de azokat a 4 egység íjászommal 90%-ban lenyilaztam.

Aztán lőni kezdtem ezekkel is a katafraktokat, és a lándzsásaimat is ellenük vezényeltem. De amikor a vezérem megijedt és elszaladt, mindenki őt követte. Több, mint 300 embert vesztettem, neki csak 125 embere esett el.

A spanyol királyt támadom 1050 emberrel Marokkóban, ő 850-el sorakozik fel a dűnéken. A jinetteimmel és a lovasíjászokkal a hátába kerültem, és lőni kezdtem a királyát, a gyalogsággal pedig szemből rohamoztam. Aztán amikor a királyát körül tudtam venni, és el tudtam vágni a többi egységétől, a nehézlovasságom is megindult felé a sivatagi forróságban. Végül sikerült a spanyol királyt megőlnöm; a serege futott, az embereim üldözték őket és megöltem 500 embert, igaz, vesztettem 200 derék katonát. Mivel nem volt még örököse felbomlott a Spanyol Birodalom. 

Másik nagy riválisom, a bizánci császár betegségben hunyt el ugyanebben az évben. Európa közepén visszatértek a németek, és egy új nép is megjelent, a svájciak.

1357-ben a livóniában lévő seregemet átdobom Novgorodba, Aragóniából támadok Toulouse-ba és Aquitániába, Velencéből támadom a Genovai pápai sereget, Tripoliból a Pápai Államot támadom, Toscanába pedig a horvát és a szerb katonáim elitjét küldöm.
Novgorodban a 865 fős seregem támadja a herceget és annak 200 bojárját. Támadom lándzsásokkal és lovasíjászokkal, de sajnos nem sikerül megőlnöm a hercegét, viszont megölök 128 embert, és megszerzem a tartományt. Vesztettem 158 embert.

Pomerániában kitörök a várból – mert kevés embere akar támadni – és megtámadom az íjászaiból, milicistákból, naftásokból álló seregét. Nem tartott sokáig a csata, hamar elkergettem, így visszaszereztem a tartományt.

Aquitániában támad a 377 emberem a 139 lázadó ellen, és szerencsére egy gyors lerohanással győzelmet arattam.

Toulouseban 430 emberrel támadok, a lázadók csak 150-en vannak. Hiába a túlerő, a lovassága elsöpört, illetve én nem tudtam őt megszorítani, és amikor megölték a vezéremet, a maradék emberem is elfutott. 412 emberemet elvesztettem, 134-et megöltem. 

Marokkóban megostromoltam az Oran-i várat, és elfoglaltam a tartományt. Genovában, Toscanában, és a Pápai Államban a pápai seregek visszavonultak a várba. A pápa támogatást kért ellenem a többi keresztény néptől. 

1358-ban várostrommal beveszem a novgorodi várat és az aquitániai várat, a Toulouse-i tartományt pedig elfoglalom az ott rekedt 16 lázadótól. 

Genovában kis meglepetés ért, mert amikor a várostromra készülök, akkor betör a tartományba az olasz dózse 923 emberrel. Szerencsémre a pápai sereg nem vonul ki a várból segíteni neki, így a 860 emberemmel felveszem a harcot az olaszok ellen. Felsorakozom egy dombra és várok. Egyszerre támad az egész serege, és szerencsémre a dózséját a csata sűrűjébe vezényeli az elvakult földszerzése. Így amikor a nyílzáportól és kardcsapásoktól lefordul a lováról, az egész serege hátraarcot csinál, én pedig vágom, akit lehet, hogy legközelebb, ha támadni akar, kétszer is meggondolja, mit csinál, meg hogy kevesebb embere legyen. 725 emberét intézem el, a veszteségem 450 fő.

A Pápai Államban is éppen várostromra készülök, amikor még nagyobb meglepetés ér, ugyanis betámad a tartományba a sziciliai sereg, és kitör a várból a pápai sereg a pápával az élen. 2800 ember masírozik az 1200 emberem ellen. A két sereg körülvett és bár hősiesen küzdöttek az embereim, a túlerő elsöpört, főleg mikor a parancsnokomat is elfogták, bár az is igaz, hogy az erősítésem majdnem elintézte a pápát, illetve a sziciliai vezért; csak a két vezér maradt életben a saját egységükből. Megöltem 475 embert, és csak 600-at vesztettem.

Eközben az újonnan létrejött német államot ki is pusztították.

1359-ben megvettem a portugál, a leóni, a valenciai, a moszkvai és a szmolenszki lázadó seregeket, így ezek a tartományok is a Magyar Birodalomhoz csatolódtak.

Támadást intézek a Pápai Állam ellen, de a pápa visszavonul, erre én porig rombolom a tartományt, és vonulok tovább Rómába.

1360-ban a pápaiak támadnak Velencében, de aztán mégsem vállalják a csatát. Rómába vonulok a seregemmel, mire a pápa is odaér, és bevonul a várba. Erre a seregemet tovább küldöm Genovába, de az ottani sereg inkább visszavonul, így enyém lesz a tartomány. Közben megvettem a navarrai lázadó sereget is.

1363-ban az új bizánci császár támad Pomerániában 40 katafrakttal és hajítógépekkel. Én 366 emberrel várom őt, és szépen körül veszem a lándzsásokkal, majd lőni kezdem az íjászokkal, de sajnos a császára egyedül elmenekül.

Velencében támad a sziciliai 577 emberrel, én 940-el várom. Egy nagy domb volt a mező közepén, az egyik oldalára helyezem el az embereimet, közel a dombtetőhöz, a sziciliai pedig a domb másik oldalán teszi ugyanezt. Szinte karnyújtásnyira voltunk egymástól, így nem is tétováztam, hanem frontális támadást indítottam ellene, csak 2 lovas egységgel kerültem meg, akik megtámadták a vezére 5 főből álló egységét. Miután a vezére meghalt, futott az egész serege; mindenkivel utána eredtem, és megöltem 500 embert; én csak 200-at vesztettem.

1364-ben az angolok hatalmas sereggel visszatérnek Livóniában, szerencsére ekkor ez a terület már a bizánciaké volt, vagy pedig lázadóké.

A királyi seregemmel támadom az egyiptomi szultánt Trapezuntban, de visszavonul. 

A királyom elsőszülött fiával támadom a pápát Toscanában 1739 emberrel, de kiderül, hogy az már nincs is a seregben. A serege 2369 emberből áll, de azért megküzdök vele, mert legalább fogynak az emberei. Sok hadi gépezettel jött, és pár egység gyalogsággal. Jobbról támadtam a lovassággal a hadigépeket, balról a lovasíjászokkal támadni kezdtem a vezére egységét, a gyalogsággal meg szemből közelítettem. Amikor véletlenül sikerült lenyilaznom a vezérét, a serege hátraarcot csinált, és menekülőre fogta. Én utánuk eredtem, és ott álltam meg, ahonnan az erősítését várta. Nem túl sok emberét küldte, mert ahogy a csatatérre értek, először az íjászaimmal tűz alá vettem őket, és ha ez nem volt elég, akkor a gyalogságot is bevetettem. Nekem még maradt 22 egység erősítésem, megöltem 700 embert, vesztettem 200-at.

A következő évben a győztes seregemmel támadom a római tartományt és a pápa seregét.

Egy másik felnőtt örökössel pedig az egyiptomi szultánt üldözöm, de a Grúziai várba vonul vissza. Sikerült megvennem a Kis-Örményországi és az Edesszai lázadó sereget is. A harmadik örökös, aki a legjobbnak tűnik, az egyenlőre pihen Konstantinápolyban.

Ebben az évben végre kiáll ellenem a pápa. Kb. 1700 emberrel vagyunk mindketten. Ugyanazt a taktikát választottam, mint az előző csatánál. Jobbról a lovassággal a hadigépei ellen mentem, balról a lovasíjászokkal támadom a pápát, szemből pedig a gyalogsággal masíroztam felé. Sikerült körül vennem a pápát, de aztán megint kicsúszott a kezem közül; ő egyedül maradt az egységéből. Küldött még pár egység erősítést, de azokat is felmorzsoltam. Vesztett több, mint 1000 embert, én pedig csak 500-at. Majd a pápa visszavonult a római várba, ahol végül is elfogtam, és kivégeztem, mert senki nem akart érte fizetni. Rómában mindent leromboltam, és vonulok tovább Genovába, hadd válasszanak új pápát. Már nem vagyok kiátkozva. A Pápai Állam a sziciliai királyé. Közben Grúzia is az enyém lesz, az egyiptomi szultán meghal, örököse nincs.

1369-ban megveszem az Antiochiában állomásozó két lázadó sereg közül az egyiket, ezzel megtámadom a másikat. Kb. 700 fő van mindkét seregben. Először felállítottam a puskásokat, meg az íjászokat az ellenséggel szemben, és lőni kezdtem, aztán a gyalogsággal nekirontottam. Valószínűleg elszámítottam magam, mert a vezéremet is megölték, ami után a seregem elmenekült, ráadásul mészárszék volt, mert meghalt 500 emberem, neki meg csak 200.

A sziciliai király elfoglalja az egész olasz „csizmát”, amikor betegségben meghal, és nincs örököse, így kihal az uralkodóháza. 

1370-ben támadom 731 emberrel a maradék lázadó sereget Antiochiában; ők 415-en vannak. Először lovasíjászokkal támadok, majd ráküldöm a gyalogságot is, még a parancsnokát is sikerül megölnöm, de a vezérem megijed, és elszalad. Ez azt vonja maga után, hogy a seregem is elszalad.

Viszont sikerül megvenni a milánói lázadó sereget is.

1371-ben megint támadok Antiochiában 730 emberrel a lázadók 181 főt számláló serege ellen. Két dombon helyezkedtünk el egymással szemben, középen volt egy kis falu. Legnagyobb meglepetésemre nem menekült, hanem támadott! Szabályos városi harc alakult ki, és csak nehezen sikerült legyőznöm. Vesztettem 400 embert, de megvan a tartomány. 

1372-ben visszatérnek az egyiptomiak Örményországban és Ruméliában. Még szerencse, hogy megvan Antiochia, mert biztos ott is megjelent volna.

Sikerült megvennem Nápolyt is.

Megvan az Európai terület 60%-a, de az egész világot a Magyar Birodalom igájába akarom hajtani, persze azért csak óvatosan.
Amelyik tartomány még nem az enyém:
Rumélia, Örményország – egyiptomiaké
Provence – olaszoké
Svájc, Svábia – svájciaké
Frízföld, Dánia, Frankföld – dánoké
Volhínia, Moldávia, Brandenburg, Szilézia, Lengyelország – lengyeleké
Szászország, Wessex, Wales, Champagne, Anjou, Franciaország, Lotaringia – franciáké
Finnország – oroszoké
Litvánia, Poroszország – bizánciaké
Livónia – angoloké
Perejaszlavl, Kazár, Rjazany, Volga-Bulgária – mongoloké
Szicília, Toscana, Pápai Állam, Róma, Bretagne, Burgundia, Tirol, Bajorország, Csernyigov, Szmolenszk – lázadóké
A tengeren csak az én hajóim hajókáznak.

A 6 trónörökös hercegből 5-öt átdobok Csernyigovba, mert rossz tulajdonságúak. Támadom velük a régi mongol hadakból álló lázadókat (1086 ember), és sikerül mögéjük kerülnöm, és megöltem egy csomó íjászát meg lovasát, és pár mongol nehézlovast is a vezérével egyetemben. 384 emberrel végeztem, mire véget ért a csata. 9 emberem maradt, és csak egy hercegem, mert 3-at elfogtak (nem adtam értük pénzt), egyet megöltek. Ezt a 9 bátor embert visszaküldöm a következő évben a 700 ellen, de mindet kardélre hányják. 

1376-ban visszatér a pápa Rómában, Toscanában, és a Pápai Államban.

1377-ben az angol király (II. Henry) támad Novgorodban 1000 emberrel, én 900-al védekezem. A lovasaimmal támadtam a jobbszárnyon az íjászai ellen, a balszárnyon az ő lovasait fogtam a lándzsásokkal, középen pedig a maradékkal (városi milicisták, lovasíjászok) támadtam ellene. Sikerült is összezavarnom, de amikor elfogták a vezéremet, akkor a seregem meghátrált. De sikerült megölnöm 500 emberét, én 440-et vesztettem.

1378-ban meghal a királyom; a trónt II. Károly foglalja el 35 évesen. Bef:5, Vall:1, Rett:3, 5*, 5 toll.